Százéves a hartyáni foci
„Nem lehet az Újhartyánnal kukoricázni!”
Alapítás
Az újhartyáni focicsapatot 1924-ben egy bizonyos Kalapos Lauter alapította. Az első játékosokról néhány név fellelhető már csak: Schenk Tamás, Manzer János, Petrányi Stefan, Radóczi.
Az első újhartyáni születésű játékos, aki az magyar élvonalban szerepelt Schulcz József volt, ő 1915-ben született Újhartyánon, Soroksárra került asztalos tanulónak, és ott került be az NB -es Soroksár AC-be. Magas, jókötésű védőjátékos, a harmincas évek első felében több éven át a csapat erőssége volt. Később – hazatérve – a hartyáni csapat edzője lett.
Pályák:
Újhartyánon az első focipálya a Béla-gödörrel szemben a Pilisi út mellett volt, a Szalma utca helyén, a piactéren. Az egyik kapu hozzávetőlegesen a mai Pilisi u. 2. szám a másik kapu a Pilisi utca 8. szám körül volt. Ezután a ma Pilisi utca 59. (régen benzinkút, szerviz) alá számozott területen az un. járásra, vagy vásártérre vitték ki. Majd 1948-ban a mai helyén a Szobor utca-Petőfi utca sarkán, a temető mögött épült meg az Új pálya. Ezután egy időre átköltözött a Béla-gödörbe, hogy aztán 1978-ban visszatérjen a mai helyére.
Rókalyuk:
Az újhartyáni futballistáknak a 40-es évektől a Szép utcában lévő Schenk – vendéglő (már elbontott épület, ma családi ház áll a helyén) táncterme mögötti pár négyzetméteres kis helyiségben volt az öltözője, szertára. Ebben a parányi öltözőben zsúfolódtak a mérkőzések előtt és után a játékosok, a vezetők, és zajlottak a mérkőzésre felkészülés, ráhangolódás, és a meccs végi értékelés, levezetés percei, órái. Egyébként is ez a kocsma volt a színtere a sporttal kapcsolatos rendezvényeknek, gyűléseknek. Azokban az időkben a játékosok a mérkőzések utáni mosdást a vendéglő udvarán, lavórokban oldották meg. A mostoha körülmények ellenére is különleges hangulata volt a helyiségnek. Talán ezért is nevezték el Rókalyuknak (vagy inkább a klasszikus sportöltözői szagok miatt). Ezt a különleges hangulatot – no meg a pár méterre odább lévő söntést – örökítette meg egy dalban az akkor Újhartyánon élő, de budapesti illetékességű Harmath Ferenc 1948-ban. A dalnak nagy sikere lett, és minden helyi bálban, lakodalomban felhangzott és a szövegét ismerte minden foci szerető.
A szövege:
Nem messze már a Panzió,
ahol mulatni jaj, de jó.
Pezsgőt és konyakot,
sok dilis alakot látni ott.
Vasárnap elmegyünk a Rókalyukba,
züllünk ott majd igazán.
Akad majd nő is ott, kis bolondos,
kinek a szíve oly lágy.
Karunkba rohan majd, mint egy holdkóros,
és minket is elragad a vágy.
Másik fontos színhely volt az újhartyáni szurkolók számára a trafik, a mai Faluköszpont helyén, szemben a Hősi emlékművel. Itt jöttek össze hétfő reggel megbeszélni az előző napi meccset, és ide járt a Pest Megyei Hírlap, benne a friss eredményekkel, tabellával.
Puskás Öcsi:
Hogy, hogyan kerül Puskás Ferenc, a világ valaha volt egyik legjobb futballistája, az újhartyáni futballba?
Történetesen Puskás Öcsi 1944 és 1946 között többször is járt a falunkban (sőt egyes pletykák szerint még egy helyi lányba is beleszeretett, akinek szülei nem adták a lányukat holmi dologtalan sportolóhoz). (Egyébként, ti. szegény sváb származású családba született Purczeld Ferenc néven)
Az 1944. április 3-án kezdődő bombázások miatt jött Újhartyánba a helyi kötődésű Kiss Mihály (később a Kispest kapusa lett), aki lehozta két barátját is, Sirály Gusztávot (későbbi hartyáni tréner) és Puskás Öcsit. Ha már itt voltak be is szálltak focizni a hartyáni csapatba egy-egy edzés erejéig. Puskás Öcsiről azt mondták a hartyáni sporttársai, hogy sok tisztelettel volt feléjük, nagy csibész, nagy vagány volt, dőlt belőle a humor, mindenkihez volt egy-egy zrikája az akkor 17 éves srácnak. Az edzés után – természetesen – irány a Schenk kocsma, a Rókalyuk. Öcsi úgy kisfröccsözött a helyiekkel, mintha mindig is ide tartozott volna.
Később sem felejtette el a helyi barátait; 1950-ben egy teherautót küldött Hartyánra, hogy menjenek el Kispestre megnézni a Honvéd – Újpest meccset. (Azon a találkozón 3-0-ra nyert a Honvéd, s mind a hármat Puskás szerezte.)
Újhartyán – Fradi öregfiúk 1-5
Hümpfner János, a sportkör akkori elnöke szervezte meg 1949. május 28-án, hogy az ország leghíresebb egyesületének, a Ferencvárosnak az öregfiúk csapata megmérkőzzen az Újhartyán aktuális csapatával. Ez egy napos meccs lett volna, de annyira jól sikerült, hogy három napos vendégség lett belőle. A faluban családi házaknál látták vendégül a Fradi csapat tagjait, akik közül többen résztvevői voltak a 11 évvel korábban 1938-ban Franciaországban megrendezett világbajnokság ezüstérmes csapatának. Olyan nevek laktak három napig a faluban, mint Háda, Gyetvai, Korányi, Lázár, Kohut.
A mérkőzést a Fradi nyerte 5-1 arányban. A meccs természetesen a környékről rengeteg nézőt vonzott. A mérkőzésen a még mindig zseniális Fradi játékosok örömfocit mutattak be, de azért a hartyániak is megvillantották képességeiket. Természetesen mindegyikük fel akarta hívni magára a figyelmet, ami a 19 éves Lang Jánosnak (később az Újhartyán 1963-as bajnokcsapatának kapitánya, és az 1967-es bajnokcsapat edzője) sikerült is; a jobb szélen rendre megzavarta a Fradi védelmét, félpályáról indulva három szép csellel eljutott a tizenhatosig, majd jobbal hatalmas gólt rúgott Háda kapusnak. Rögtön le is akarta a Fradi igazolni, de az apja nem engedte Pestre, mondván itthon van szükség a munkájára.
Az Aranycsapatok
Szinte minden futballnemzetnek akad egy generációja, melynek csapata tudásban, sikerekben föléemelkedik az elődjén, és hosszú időn át utódain is. A magyar nemzetnek ez volt az Aranycsapat. Emellett minden klubnak, minden településnek természetszerűen van egy-egy olyan együttese, akik neveit gyöngybetűkkel írják a helyi sporttörténelem-könyvekbe. Amikor a magyar nemzet Aranycsapatát már széthordta a történelem vihara, Újhartyánban megszületett a MI Aranycsapatunk. Ők először 1963. július 7-én ültek fel az aranytrónra Örkény 2:1-es idegenbeli legyőzésével a területi bajnokságban, majd másodszor 1967. november 10-én, Ceglédbercelen kivívott 3-1-es győzelemmel.
Ezekben az időkben, ha jól ment a csapatnak nem volt ritka a 700 néző sem, de ha nem a 250-300 néző is kevésnek számított.
Az 1962-63-as bajnoki aranyérem
Az 1963-as évben a területi labdarúgó bajnokság keleti csoportjában a végső, döntő jelentőségű összecsapásra július 7-én vasárnap, a legutolsó fordulóban került sor Örkényben. Az éllovas hazaiak a második helyezett Újhartyánt fogadták, és ez a sorsfordító 90 perc volt hivatott eldönteni a bajnoki cím sorsát. A mérkőzést 2-1 arányban Újhartyán nyerte, ezzel feljutott a Pest megyei labdarúgó bajnokság Megye I. osztályába.
Pest megyei területi bajnokság Keleti csoport:
Örkény SE – Újhartyán KSE 1-2
Gólszerzők: Rizmajer Lipót (Piktor) és Lang János
Újhartyán a bajnok; 26 mérkőzés 17 győzelem 2 döntetlen 7 vereség 58:36 gólarány 36 pont
Az újhartyáni bajnokcsapat:
Klemencz György, Schenk József, Molnár Gyula, Jeszenszky József, Lang János, Strupka János, Rizmajer Lipót, Svébis Lipót, Lauter János, Tunner György, Cserna István. Edző: Feczesin Miklós / Sirály Gusztáv
Iskolaválogatott:
Az újhartyáni futball történetében egyértelműen a hatvanas évek volt az aranykor. Míg a felnőtt csapat 1963-ban és ‘67-ben is meg tudta nyerni a Pest Megyei területi bajnokság Keleti csoportját, mellette az ifi csapat is nagyszerűen helytállt, és nagy részük már a felnőtt csapat ajtaján döngetett, addig a felnövekvő generáció is ontotta magából a kivételes tehetségeket. Az általános iskolás serdülőkorú fiúk (az 1950 körül születettek) részére 1964-ben Országos Iskolai Bajnokságot írtak ki.
Az Újhartyáni Iskolaválogatott a következő összeállításban játszott: Raiszki József – Trikkal Mátyás, Balázs Mihály, Surman Öcsi – Rizmajer l. István (Béla Pista), Hermann József, Sásdi Antal, Rizmajer II. István (Csizi), Manger Henrik, Lang István (Cseles), Arláth lmre. Tartalékok: Fábián József (kapus), Surman István, Kajli József. Edző: Tóth Antal.
Ebben a bajnokságban az újhartyáni srácok először a járási selejtezőn jutottak túl, 23 rúgott és 2 kapott góllal, majd a megyei döntőbe már 15:0-ás gólaránnyal érkeztek. A döntőben házigazda Dunakeszi VSE várta őket, melyet 2:0-ra Újhartyán nyert. De hiába nyerték meg a tornát az újhartyáni srácok, a túl kis falu ismeretlen volt a rendezőknek, ezért az országos döntőre a második helyezett Dunakeszi VSE-t nevezték, akik ott az előkelő harmadik helyezést érték el. (Micsoda sikertől, országos hírnévtől lettek megfosztva ezek a 13-14-15 éves hartyáni srácok).
Ebből a csapatból Manger Henrik egyetemistaként az NB III-as MAFC játékosaként meghívást kapott a főiskolás labdarúgó-válogatottba, ahol NBI NBll-es társai voltak. Sásdi Anti az Újpest ifi, majd a tartalékcsapatában is szerepelt. Raiszki, Cseles, Balázs, Trikkal, Surman, Béla Pista, Csizi Pista, Hermann Józsi a suliválogatott után ifi, majd a Megye I-es nagycsapatban szerepelt. Kajli Józsi és az Arláth lmre az ifiben abbahagyták a focit.
Az 1967-es bajnoki aranyérem
A ‘63-as első Megye I-es feljutás után 1967-ben ismét területi bajnokságot nyert Újhartyán.
A második aranyérmes csapat alapját a ‘63-as bajnok néhány tagja adta (Klemencz György, Svébis Lipót, Cserna István, Tunner György), kiegészülve a fent említett iskolaválogatottból kinővő tehetségekkel.
Érdekesség, hogy ebben az évben is az utolsó fordulóra maradt a döntő egy ki-ki meccsre Ceglédbercel ellen, hisz az a csapat lehetett a bajnok, aki a mérkőzést megnyeri.
Újhartyán tehát ismét Megye I-es bajnokságban indult, és egészen 1974-ig ott is maradt.
Pest megyei területi bajnokság Keleti csoport:
Ceglédbercel SE- Újhartyán KSE 1-3
Gólszerzők: Svébis Lipót, Tunner György, Majszki János
Az 1967-es bajnokságot megnyert csapat tagjai:
Klemencz György, Svébis János, Schenk József, Révész János, Klemencz Jakab, Rizmajer István, Majszki János, Kancsár János, Balázs Mihály, Svébis Lipót, Cserna István, Tunner György, Herman József, Klemencz József, Czira János, Horváth Jenő, Schulcz János. Edző: Lang János.
Kiesés a járásba:
Az ez ezidáig utolsó – 1967 után – megye I. osztályban történő szereplést követően a hartyáni csapat jórészt a megye II. osztályában szerepelt, de néhány alkalommal ki is esett, és a megye III. osztályban volt kénytelen indulni. Utoljára az 2004-05-os idényt megelőzően játszott az együttes a harmadosztályban, és ebben az idényben lett bajnok, és került vissza a megye II-be.
Az 1995-96-os Pest Megye II. B. bajnokságot megnyerő csapat tagjai:
Lang János, Basa Attila, Fajth Antal, Rizmajer Norbert, Kovács Miklós, Konczig László, Serfel Tamás, Svébis János, Tunner Sándor, Surányi Zoltán, Márton Antal, Takács Péter, Rizmajer István, Hornyák Zsolt, Schultz Gábor, Nádaski Zsolt, Nádaski Attila, Spanyiel György, az edző Fabók Antal volt.
A 2004-05-ös Pest Megye III. bajnokságot nyerő csapat:
Kaszás József, Nádaski Zsolt, Nádaski Attila, Rizmajer Norbert, Sztahó Péter, Kovács Zoltán, Simon János, Kocsis Csaba, Finta Gábor, Surman István, Rizmajer István, Kovács Ödön, Glonczi Ferenc, Surman Bernát, Herman Zsolt, Monori Zsolt. Edző: Kovács Ödön.
Néhány kiemelkedő egyéni siker:
Rizmajer Lipót: “Béla Lipi” volt talán a legközelebb ahhoz, felérjen a csúcsra. A hetvenes évek Fradi utánpótlás korosztályait kijárva (néhol ugorva) a Dalnoki Jenő vezette NB 1-es tartalék csapat oszlopos tagjává érett. A kiváló tehetséggel megáldott irányító középpályás ferencvárosi karrierjét a sorkatonai behívó törte meg. Leszerelését követően az egykori csapata összeért, sikert sikerre halmozott és ő már nem tudta visszaverekedni magát Nyilasi Tibor, Vad István, Rab Tibor, Magyar István, Ebedli Zoltán közé.
Surman István: A legtöbb NB-s mérkőzéssel rendelkező hartyáni. “Suri” az akkor kisebb csodának számító NB I-es Tiszakécske tartalék csapatától kapta első profi szerződését 1997-ben. A technikás védő ugyan az NB1-ben nem lépett pályára, de a nagy csapat néhány kupameccsén szerepelhetett. A tehetsége alapján talán többre hivatott srác karrierje során majd’ száz nemzeti bajnokságbeli mérkőzést játszott olyan csapatokban, mint a fent említett Tiszakécske, Gödöllő, Dabas, Örkény.
Kaszás József: A szabadrúgás specialista. Svébis Lipót unokája szintén a fővárosi, első osztályú klubok utánpótlás csapataiban kezdte pályafutását: a Fradi serdülő korosztálya után a Vasas ifi következett. A kiemelkedő rúgótechnikával megáldott fiú sérülékenységének “köszönhetően” nem futott be fényes karriert. Viszont 2013-ban az első és ezidáig egyetlen – a Nemzeti Sport által szervezett – országos szabadrúgó verseny megnyerésével némileg kárpótolta az elmarad sikereket.
Támogatók:
Az igazság az, hogy a hartyáni focit az elmúlt száz évben a szurkolók, baráti körök tartották életben. Általában voltak ugyan központi ( tanácsi, önkormányzati ) fenntartó támogatások, de az egyesület működéséhez, a sikeréhez a lakosság sportszerető tagjai járultak hozzá ki-ki anyagi vagy társadalmi helyzetéből adódó eszközkészletéből. Volt, aki lelátót készített, volt, aki a bírókat látta vendégül, vagy a meccsek utáni fröccsöt állta a srácoknak, megint mások az idegenbeli meccsekre szállították a csapatot, és olyanok is akadtak, akik munkát adtak, vagy saját zsebből fizettek egy-egy kiváló játékost, csakhogy Újhartyánon maradjon.
Más sportágak Újhartyánon
A történelmünk folyamán településünkön a labdarúgáson kívül időről-időre más sportágakban is elindult egy-egy önszerveződő folyamat, mint például teke, pingpong, kerékpár, sakk, de ezek többnyire versenyeztetés nélkül és rövid életűek maradtak, így mind a mai napig a versenysportot Újhartyánon elsősorban a futball jelenti.
Jelenkor:
Név: Újhartyáni Városi Sportegyesület (előtte 2007-ig Újhartyáni Községi Sportegyesület, majd 2007-től 2016-ig Újhartyáni Ifjúsági Sportegyesület).
Csapatok: jelenleg (2024) U7, U9, U11, U13, U15, U17, illetve férfi felnőtt (megye II. osztály), és férfi felnőtt tartalék csapat (megye IV. osztály).
Bajnokság: a felnőtt férfi fő versenycsapata jelenleg (2024) a Magyar Labdarúgó Szövetség Pest Vármegye II. osztályú férfi felnőtt bajnokságának Déli csoportjában szerepel.
Szín: kék-fehér.
Kabala: kék róka (tervezte, készítette: Konyicsák Kata).
Induló: Újhartyáni Futball Induló (szöveg: Surman Viktor, zene: Lang Erik).
Kutatta és írta: Surman Viktor
